Tendencia

2012. már. 08.

Ez a blog is kopár hanyatlásnak indult volna, ha nem nézek be és nem kezdem el kiírni magamból azt a sok hülyeséget, ami ma megadta a végső lökést a billentyűzet megragadására.


 A Párisi udvar és a felüdülés óta jóformán minden megváltozott körülöttem. Kaptam – és folytatólagosan is kapom – a pofonokat, próbálom a saját tempómban legyűrni a világot, felülkerekedni az egészen és túlélni… Igen, azt hiszem ez lesz a legfontosabb meghatározó dolog, amit szem előtt kell tartanom a jövőben: túlélni

Összességében – rakosgatva az egyetemes, SI-mértékegységnél is „etalonabb” súlyokat a mérleg másik serpenyőjére – pozitívnak mondható az életem alakulása. Már nem érzem magamat annyira kilátástalan léthelyzetben, éppen csak a semmit sikerült megfognom, felkapaszkodva a „majdnem el tudom tartani magamat” szintre – legalább örülhetek a saját kis „yīnyáng-játékomnak”, a fennmaradásomért cserébe.

 

The Demented Doctor - Shot by ellysdoghouse
Kiráz a hideg, ha sötétre, reflektorokra és arra gondolok, hogy nem akarok felállni a hűvös „padlóról”, jó ez most nekem ez így. Egy hónapja balesetet szenvedtem és egy mellettem élő alternatív univerzumot látva duzzoghatok azon, hogy milyen szar lenne nekem, ha egy kaptafára mennének a dolgok a világban.



Altruistaként feltétel nélküli csere megoldható, a lényeg az, hogy inkább másnak legyen jó.
Érdeklődni: ×××××××××××××

 
Mindenkinek ki kell hevernie a saját dolgait:

– Azt, hogy sorra a betegszabadság abból áll, hogy minden másnap, vagy kétnaponta orvoshoz kell rohangálni és, hogy így gyógyulni nem lehet.

– Azt, hogy az orvosok egy részének nem érdeke a beteg teljes, a körülményekhez képest maradéktalan gyógyulása.

– Azt, hogy örülni kell annak a kevés jónak is, ami történik, mert Murphy él és vigyorogva fog röhögni a földi maradványaid felett is, amikor te már régen alulról szagolod az ibolyát.

 

Az angyalok meg nyugodtan kesereghetnek utánam.

Weeping Angels 1 by Kilayi

 






























 

Ma végre volt egy kicsi szabadnapom, amikor ki is mozdultam otthonról.
Node ezt majd csak azután írom le, hogy most közhírré teszem azt, hogy:

Voltam a Star Trek film magyar premierjén! Íme a bizonyíték:
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma pedig a Párisi Udvart jártuk körbe, jó volt egy kicsi, de érdekes szeletét látni Budapestnek. Ide tessék fáradni a képekért:
www.flickr.com/photos/jomadar/sets/

 

 

Eltünetlenül

2009. máj. 04.

Technikai okok. Azért nem írtam blogot. Sohasem szabad leállni. Harcolni kell saját magadért, vívni kell a csatát, amit a természetes szelekció váltott fel. A játékszabályok határát súrolva is jó játszani, de a legjobb minden alkalmat megragadni úgy, hogy az még ne legyen végzetes hatású.


Most kikapcsolom a füstgépet, nem ködösítek tovább. Csinálom én is a dolgaimat, éltetem az internetes szubkultúrát, igyekszem megváltani a világot. Többre és jobbra nem lennék képes, amúgy sem sok munkakör van, amiben már el tudnék helyezkedni.

Jó lenne még írkálnom egyéb érdekes dolgokról, de fáradt vagyok, sokat ma sem aludtam, dolgozom.

Soha fel nem adni, okosan, tiszta fejjel és büszkén, de nem hiún. Ha másokkal gonosz vagy, akkor azt visszakapod. Becsapni sem jó, ha becsapattatod magad egy emberrel, mert akkor rádszállnak, ha mutatod azt a gyengeséget, amin keresztül meg képesek fogni. Vagy csak kivételes esetben mutasd, vagy pedig válogasd meg a körülötted szaglászókat.
 

Vége!

Keresem a munkákat, törtetek.

Ha van valami jó hír azzal kapcsolatban, blogolok rendsesen róla.

Tegnap voltam rendszertújratelepíteni egyik rokonomnál.
Szerencsére bónuszt is adott a küldetés, olyan ennivalót kaptam, amit már régóta, kicsigyerek-korom óta nem ettem.

Gyerünk, kattintson mindenki a képre!

 

A címkéket nézve így utólag láttam, hogy miért is raktam bele a furryt.... Hát, mert most hétvégén megint találkozó lesz. ^^ Végre, újabban egy jó hétvége.

A projektek pörögnek, a Deus Ex az utolsókat rúgja, mindjárt feltámad.

 

 

 

 

Alvás úszás fordítás házimunka evés fürdés alvás úszás... repeat végtelenig.
Ebből áll most az életem. Megtörni látszik a jég, mert holnap lesz egy kicsi változatosság is, elmegyek Veszprémbe elbúcsúzni ottani dolgaimtól.

Mivel mindjárt hóvége van és aztán hóeleje, eljön az idő a szokásos előtavaszi nagytakarításnak. Kezdem a gépemmel. BIOS-upgrade, állománymásolás külön partícióra, oprendszerfelrobbantás. Az elkövetkezendő akárhány hónapra igyekszem Windows Intézőre váltani, a Total Commander meg nem használni. A gépemből egy terminált akarok csinálni, hogy a legkevesebb vesződséggel járjon a rendszer babrálása. Neten vannak a dolgok, majdnem biztonságban, de elérhetően.Web 2.0, mindent egy helyen, remekbeszabva és könnyen-gyorsan. Ez a jövő, a hackerek meg dörzsölik a tenyerüket. Rebootra fel!

LOLday

2009. jan. 19.

Whooohoo! *dance*

A mai hetem iszonyatosan nagyon de nagyon pörgősen indult, túl vagyok a napi 4 kávén és még csak délután 17:00 múlt.

Próbáltam legyőzetni magamat a fáradtsággal (nem álmossággal), de nem tudott győzni, egy nagy belső waaaaaarrgh-kiáltással kipattantam az ágyból és átkapcsoltam SPM-fokozatba, azóta sem tudok leállni. Igyekszem kifárasztani magamat, jó lenne nem megint mosott szarral kezdeni a hetet.

Tegnap éfjél után feküdtem le, ma reggel meg hatkor keltem. Yay! Stay tuned.

 

 

 

Nemrég túlléptem az IHM-hallgatási küszöbömet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit elmaradtam a blogolással, de a hétvége nagyon jó volt és a hét sem kutya.
 
Voltam Furry-találkozón és nagyon pozitív élményekkel tértem róla haza. Megismertem csomó embert, hasonló gondolkodásúakat. +1, örültem, hogy ott lehettem. Tegnap előtt megrendeltem a Vad fruttik legújabb lemezét és most hozta a futár. Mindjárt be is rakom, nekiállok hallgatni.
 
 
Hétfőn találkoztunk utoljára Johnnal, Zoli szingapúri cserediákjával. Kedden indult vissza Szingapúrba. Remélem, még találkozom vele egyszer.
 
Még el kell mennem Veszprémbe, el kell intéznem 1-2 dolgot.
 

See ya! 

 A mai bejegyzés vagy 2009-re landolt volna,

vagy nem tudom én már, hogy ma-e vagy sem.

Úgy volt, hogy január elsejéig nem írok blogposztot, mert ehhez is lusta vagyok.

Hogy mi lesz az újévi fogadalmam?

  • jöbb jövőt csinálok, mint volt
  • igyekszem azt a marhasok hibámat debugolni
  • segítek a többi elesettnek is (persze nem az én káromra annyira nem)
  • rosszmájú, furry és Dredd bíró maradok
  • továbbra sem fog érdekelni az, ami nem az én dolgom
  • lesz diplomám

Gyorsan belegondolva a dolgokba, ennyi lenne.
Lábjegyzet: jól érzem magam, elkészült a pólóm, folytatom a fordítást, _nektek_

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Vasárnapi hack

2008. dec. 28.

 2-3 hete volt egy kicsi gond a DVD-meghajtómmal. Szopás volt a köbön, a Vista baszta felismerni a DVD-ket, az összeset. Linux LiveCD-t azt bezzeg bootol, meg Vista telepítőt is, csakhát maga a rendszerben nem ismeri fel azokat a kikúrt lemezeket.

Előljáróban ennyit.

Ebből az lett, hogy három napig backupoltam karácsonykor. Szétpartícionáltam a notebookot, felhúztam egy Kubuntu 8.10-et, mellé egy Windowst. Az a Windows7 nem tetszett, nameg experimental is. Visszaraktam a Vistát mellé. A régi, jól megszokott dolgokat csak az extremitások miatt hanyagolom egy ideig.

Közben kitaláltam, hogy a Dropbox kisebb file-okhoz remek backupkeretrendszert tud alkotni. :-)

Nincs más hátra, mint előre. Feltolni DVD-ről meg SD-ről a fordításhoz szükséges összes file-t és melózni látástól-mikulásig megint.

A freefallos képemet meg ma jó lenne befejezni, mert holnap már várost szeretnék látni, ki szeretném nyomtatni.

Még jelentkezem.

 Újraraktam a rendszeremet.

A Vista nem volt hajlandó felismerni a DVD-meghajtómat és erre berágtam. 2 napon át tartó folyamatos rendszer/adatmentés, két új operációs rendszer és álmatlan éjszakák árán friss rendszerről folytathatom azt, mit elkezdtem. Közben átrendeztem a szobámbat is. Öröm volt már változtatni rajta. Fellőttem a fordításhoz szükséges dolgokat, irány a GTA4 fordítása.

Még írok!

Nyomás!

2008. dec. 18.

Ma lesz, hogy elmegyek Miki zenekarát megnézni, hogyan próbálnak. Kíváncsi vagyok hogy milyen lesz, a biztonság kedvéért elviszem a notebookomat is, hátha kelleni fog.
 


Kicsit alakítgattam a blogon, most már rendesen néz ki, nem úgy, mint egy szörnyszülött. Az ünnepekre kiveszek egy nagy adag szabadságot, gatyába rázom (mindig ez a helyrerakás-rendetrakás van, semmi sincs normálisan soha) a maradék dolgaimat, projekteket. Úgy tervezem, hogy márciusra elkészülök az összes még futó projektemmel és akkor tartok egy kicsi szünetet, ha nem jön közbe valami új dolog. 

 

 

 

Doc jóvoltából ráakadtam a Freefall nevű képregényre, amit nagyjából egy hét alatt ki is olvastam. Rég volt már olyan, ami ennyire le tudott volna kötni.






 

 

 

 

 

 

Hánytatott sorson át Veszprémtől-GameHunterig minden kijutott már nekem.
Nem panaszkodom. Csak a sokrétű kavalkád az, amitől edződöm. Szeretem a kihívást, jó mindig felülkerekedni rajta. Lazán átrepülni az akadályokon, hideg fejjel venni a majdnem visszahajló hajtűkanyarokat.

 

süti beállítások módosítása